Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
30.95 MB
2011-09-09 15:20:11
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
278
3825
Rövid leírás | Teljes leírás (660.88 KB)

Nagykanizsa, 1904. Harmincegyedik évfolyam. 27. szára Vasárnap, április 3.
tuuhkiimOtiAo NuykMkM. Plidirl Plit>|> Majr*-
kír«»k«di«iSieu, V»ro»U»-[»W>*
KIADÓHIVATAL NarrkaaiaaA, Wíétafl FWlip köoyv-
kimtídMbw, Viro»h*«-|»Wn». - -
TtfrfNiOMrkmlMir ét kMóMvAltJ IN. Mán-
ZALA
i: ém rutm
Kh7>«w
■Lórturta arai
... K ha .. . t • ... I
Politikai lap.,
Megjelenik betenkint kétszer: vaiárnap ki cilttrtiktl.
ÍC« mám ára M Már.
■ ylllUr rttllitri 49 flll*
Kéziratok a MrrkeutőUf ciaért inltitndíl.
K*l«M«u*rkcMt4 tumléj u>4*r HxeiknulóUn: S4v4aa l^M
CMfint/Mk toklrirttoit rhAdrm>klij lnNMIi
Gyónás.
tagja volt. De az adakozók és jöttevők között sohasem szerepelt neve az újságokban.
. — Igazi ember volt! — mondtam erős meggyőződéssel.
Barátom rám nézett gondolkodó arccal, aztán- csehdesen mondta:
— Igazad lehet- A nép — a társada-
r —frUi ,, a n**>kantxi«J Irodalmi Miivéi/.ell KOr mkmun \',\'7-ikl íttlölvMti ilélut&njáu frlulvuU
Ssalaj Sándor
Nagy temetés -volt éppen a városban, mikor ióbarátómmal, akihez vendégül érkeztem, a \\yaspálya-állomástóI befelé halad- l»m alsóbb rétegeit értem -- majdnem lúnk. — i imádattal csüngött rajta. Az úgynevezett elŐ-
Ott vonult el előttünk a menet; való- kelők, a társaságbeliek azonban nem tartot-ságos ember-tenger, mely méltóságos lassú- j iák teljesen normalisnak. Aggasztó szimp-sággal hullámzott végig a széles utcája altnraákul tekintették, hogy minden vallástemető felé. felekezet templomába eljárt, s hogy a leg-Harangok nem zúgtak ; papkiséret néni | kopottabb napszámost is testvérének szólította, volt. \' és mindegyikkel kezet fogott
Kérdő arccal néztem barátomra, ki rögtön | — Igazi ember volt! - mondtam még megértett v 1 egyszer, és merengve néztem a csendesen
—\' l\'gy-e furcsa temetés? tova-hullámzó temetési menet után.
— Valóban az Se pap, se kántor, se Lelkem azután sem birt megválni a jó harangszó. Kit temetnek ? ember emlékétől- Beszélgetés közben mind-
— Egy jó embert Láthatod is az őszinte untalan rátértem. Szerettem volna\' lüagtudni bánatot ennek a sok embernek arcán. \'felőle mindent.
— Talán felekezeluélküli volt ? { Körülbelül egy hét mnlva barátom szinte
— Nem bizony. Sőt nagy tiszteletetjörömre gyúlva hozta hirül, hogy másnapa tanúsított minden vallásfelekezet iránt*. — jó ember ingóságait árverapk. Oda okvet-Példányképfe volt a vallási türelmességnek. | lenni ehb együnk.\'.\'
Minden felekezet templomába eljárt. Végső El is mentünk idejében. -akarata is az volt, hogy temetésekor ne A nagy tolongás miatt csak alig birtunk legyen más szertartás, hanem jöjjön el minden • bejutni az igen egyszerű bútorzata, szobába, vallásfelekezet lelkésze és mondjanak a sir- Van-e valami kézirat-hagyatéka? —
nál egy közös imát- Sok papot akart szegény, tudakozódtam mingy\'árt
és egyet sem kapott A maga papja azt mondta, hogy ea. pogány kivántág; megharagudott: azért tagadta meg áz eljövetelt A többiek meg a türelmetlenség kitörésétől tartottak : azért maradtak otthon. lg* azután majd csak a törvényszéki birói kar egyik tagja moiid búcsúztatót a sírnál nyugalmazott törvényszéki biró volt — Családtagja, rokona sincs \'
Egy papír-csomagot tettek elém. Kezembe vettem; vizsgálgatni kezdtem. Egy sokat elmélkedett léleknek gondolat-töredékei voltak kisebb-nagyobb papírszeletekre rögzítve De volt közöttük egy fósetke is, teleírva Cime: ez az egy, de sokat mondó mert | szó: > Gyónás.* \' • .
Megvettem az iratcsomót— A legelső magányt elolvasására szen-
— Agglegény volt. Cáak egy inast tartott, szenteltem, aki most is koporsója után megy. Rokonai Valóságos áhítattal olvastam a jó ember vannak; de azokat — ugy látszik — nem! Gyónását és hitvallását, amint itt következik, érdekelte már halála; mert életében szét- •
oszt...