Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg!
6.88 MB
2014-06-02 11:10:51
 

application/pdf
Védett Védett
0
483
Cím: 125 éves a Buda-Kanizsa vasútvonal
Szerző: Lovas Gyula (1925)
Szerz. közl: Lovas Gyula
Kiadás: [Budapest] : MÁV Vezérig., [1986]
Eto: 625.1(439.11)"1861/1986" ; 625.1(439Nagykanizsa)"1861/1986"
Tárgyszó: Buda-Kanizsa vasútvonal
Szakjel: 625
Cutter: L 82
Nyelv: magyar
Oldal: 20 p.


A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

Lovas Gyula
125 éves a Buda-Kanizsa vasútvonal
Készült a Déli Vasút Buda-Kanizsa szakasza megnyitásának 125. évfordulójára Lektorálta: Dr. Vaszkó Ákos Kiadta: a MÁV Vezérigazgatóság Tájékoztatási Főosztálya
Felelős kiadó: Kratochwill Tivadar 86.337 M). — Felelős vezető: Ondrejovlcs Károly
125 éve, 1861. április 1-én adták át a közforgalomnak a Déli Vasút magyarországi fővonalát, a Buda-Kanizsa között, a Balaton déli oldalán vezető vasutat. Ezen a vonalon már a történelem előtti időkben kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le az akkor itt lakó népek. A római uralom évszázadaiban ezt az útvonalat kiépítették, s a középkor folyamán is folyamatosan használták.
Széchenyi István az 1848-ban „Javaslat a magyar közlekedésügy rendezésérür címmel közreadott munkájában azt javasolta, hogy ezen az útvonalon épüljön meg a Budáról „Székesfehérvár, Siófok, s a Balaton mellett, Károlyvároson keresztül Fiume és Buccariig" vezető vasútvonal, mely ez esetben „már kész, s megalakult összeköttetésekre vezet". Ez a vonal szerepel az 1848. évi XXX. törvénycikkben is.
A közmunka és közlekedésügyi minisztérium a vonal Budától Székesfehérvárig terjedő részét felmérette, annak terveit elkészíttette. A szabadságharc, majd az azt követő évek viszonyai azonban lehetetlenné tették a munka folytatását.
1851-ben a birodalmi kormány az összbirodalom gazdasági, kereskedelmi és katonai szempontjainak figyelembevételével „Birodalmi vasúti hálózati program" címmel vasútépítési tervezetet készített. Ez a terv is tartalmazta a Buda-Székesfehérvár-Kanizsa-Zágráb, s a Kanizsa-Marburg vonalakat, azonban a fiumei kikötő helyett a magyarországi áruforgalmat Triesztbe igyekezett irányítani.
Az 1850-es évek elején a birodalmi kormány vasútpolitikáját az államvasúti elvek határozták meg. Az állam sorra megvásárolta a magánkézben lévő pályákat, s államköltségen megkezdte a programjában szereplő vonalak építését is.
A Dunántúlra ekkor két vasútvonal vezetett: az 1847. augusztus 20-án megnyitott Wiener Neustadt-Sopron közti pálya, a másik a Lajta melletti Bruck-nál eljutott magyar területre, azaz végállomását már a Lajtán innen, tehát magyar területen megépítő Bécs-Győri Vasút.
Jóllehet a „Sopron-Németújhelyi Vasút Társaság" már 1847-ben elkészíttette vonala Kanizsáig történő továbbépítésének terveit, azok megvalósítására sem kerülhetett sor. Minthogy az 185 l-es állam vasúti programban a Sopron-Kanizsa közötti vonalat is államköltségen megépítendő vonalként szerepeltette a kormány, Sopronban is, Kanizsán is abban reménykedtek, hogy régi kívánságukat, a két várost összekötő vasutat államköltségen valóban megépítik. Mindez azonban csak remény maradt.
1853-ban báró Sina György bécsi bankár ismét folytathatta Bécs-Győr közötti vasútjának építési munkáit, s terveztette folytatását Újszőnyig. 1854-ben azonban a kormány pénzügyi nehézségei miatt kénytelen volt feladni államvasúti elveit, s megkezdte vasutai eladását. 1854. október 22-én előzetes engedélyt adtak egy francia tőkecsoportnak több vasút, bánya, kohó, állami föld- és erdőbirtok megvételére. Ez a csoport alapította a „Cs. kir. szab. osztrák államvasút társaság"-ot és hamarosan bekebelezte Sina vasútját is. 1855 karácsonyán a Bruck-Győr közötti vonalat már az új tulajdonosok nyitották meg, s folytatták annak építését a következő évben. A Győr-Újszőny pályaszakaszt 1856. augusztus 10-én nyitották meg a forgalom számára. Ez a vasúttársaság a